Pochade történelem

Pochade

 A pochade kifejezés a 19. sz.-i Franciaországból származik a Pocher igéből melynek jelentés vázlat.

A pochade szó értelme nagyjából „egy gyors, kis színes vázlat” általában olajfestmény vázlatok voltak.

De a pochade ennél többet jelent, egy egész eszmeiség áll mögötte.

 A pochade box, pochade doboz egy kisméretű dobozt jelent mely jellemzően fából készül és három fő eleme van. Rendelkezik egy csuklós fedéllel, ami nemcsak a doboz fedele, hanem egyszerre állványként és a kész, nedves festmény biztonságos szállító eszközeként is szolgál, ahol akár száradásig is lehet tárolni a festményt. Másik eleme egy paletta, amely sok esetben az alsó rész fedeleként is szolgál, és oldalra elcsúsztatva feltárul a doboz mely a festékek, médiumok, ecsetek egyéb eszközök tárolójaként szolgál. Sok esetben el van látva vállszíjjal is a doboz, így zárt állapotban könnyedén, váltásaként lehet szállítani. Egyes dobozokon alul egy hüvelyk új nyílás található, így az egész doboz palettaként kézben tartható munka közben. A dobozok mérete 17 x 22, 22 x 27, 27 x 32 cm . A pochade képek pedig a leggyakrabban 15 x 20, 20 x 25, 25 x 30, mind a dobozok, mind a festmények ritkán nagyobbak ennél a méretnél. Sok esetben szivardobozokat alakítottak át, de voltak egyedi konstrukciók is.

 Ezek a miniatűr, hordozható „festőstúdiók” Igen népszerűek voltak a 18. és a 19. században, olyan művészek használták őket, mint Turner, Constable stb. A doboz kis méreténél és könnyű súlyánál fogva alkalmasak voltak arra, hogy a festő mindenhová magával vigye őket anélkül, hogy kényelmetlenséget okoztak volna. Ellentétben a nagyméretű, nehéz, tábori állványokkal, vagy a dobozos úgynevezett „francia” vagy „Jullian” festőállványokkal. A mai modern pochade boxok úgy vannak kialakítva, hogy összecsukható könnyű mintegy 1,5 kg-os alumíniumból készített hordozható digitális fényképezőgép állványokat használnak, amit egy mozdulattal a kamera csatlakozó adapterére lehet rögzíteni őket.  Így a dobozban vannak a festékek, eszközök és a festményalap, vagy a kész kép, plusz az állvány együtt 5-6 kg -nál nem nyomnak többet és egy normálméretű hátizsákban minden elfér.

 A művészek a szabadban, ha megláttak egy tájat, motívumot, gyorsan, sokszor csak vázlatosan lefestették, majd a műteremben, nagy méretben a vázlat alapján kidolgozták a festményt. De az sem volt ritka, hogy a kis képet a helyszínen olyan mértékben kidolgozták, hogy teljes értékű festménynek tekinthető alkotás vált belőle. A 19. század végén, az impresszionisták a plein air bűvöletében egyre többet festettek a szabadban, és mivel a képeket sok esetben „Alla Príma” (egy ülés alatt) festették és nyilván minél nagyobb méretekben szerettek dolgozni, így a „francia” festőállványok, tábori állványok mind inkább kiszorították a pochade dobozokat, melyek lassan a feledés homályába merültek.

 Az 1980-as években aztán elindult egy új mozgalom főként az USA-ban és Nyugat-Európában. Ez volt a pochade mozgalom mely mára igen dinamikusan fejlődik számos követője van. Hazánkban még ismeretlen fogalom, talán néhány festő már ismeri, de nem jellemző. Az USA-ban vannak, akik erre specializálódtak, sőt iskolák egyesületek vannak akik a pochade festészetet gyakorolják. Több manufaktúra gyártja a pochade boxok egésze széles skáláját. A mozgalomból eszme lett, a pochade festészet a Plein Air festészet szerves részévé vált.

 A Pochade jelentése sokkal több, mint a kényelmesen hordozható eszköz, megtestesíti az elme, és a művész szabadságát, a művészet hordozható megélését, a plein air és a pillanatnyi benyomások eszmeiségét, rögzítését.